Művészeti közérzékenyítési akció indul

Pár napja nagyon szomorú voltam, és sok-sok zenét hallgattam, meg rengeteg verset olvastam. Hátha megtalálom a választ kérdéseimre. Noha a választ nem leltem – csak nagyon ködösen -, újabb kérdések merültek fel bennem. Hát ilyen az életem. Bonyolult. Vagy csak én bonyolítom. Nem tudom.

Mindenesetre miközben hallgattam egy bizonyos dalt, melyhez kb. a 15. szólamot énekeltem irtó hangosan (a szomszédok nagy örömére), arra gondoltam, hogy ez a zene vajon a facebookos 374 ismerősömből hánynak tetszene. De legalábbis a szövege, vagy az érzésvilága. A Cigány himnuszról beszélek egyébként. Ez ugye több szálon lehet összekötő kapocs (vagy épp szétválasztó) emberek között. A tolerancia, a népi zene, a tánc, a bohém életérzés, a kirekesztettségérzés, a mit gondolunk a cigányságról, meg a kisebbségről, meg az etnikumról, és bejönne biztosan a képbe a migránshelyzet, no meg a politikai hovatartozás. Hát ez a dal legalább ennyi szálon kötheti össze (vagy választhatja szét) az embereket.

Ekkor művészetterápiás foglalkoztató szociológusként bomba robbant az agyamban. És egy számomra nagyon érdekes “felmérést” szeretnék csinálni a zene és az irodalom bevonásával.

(Majdnem) minden nap megosztok egy irodalmi idézetet vagy egy zenét, mely a világlátásomat, az aznapi hangulatomat, vagy az aktuális problémámat tükrözi. Aki azonosulni tud vele, átérzi, érzi, megérti, pont ilyen helyzetben van, szeretné feldolgozni önmagában a mű által közvetített érzést, remélem valamilyen módon ad erről visszajelzést. Ha nem is nekem (bár jó lenne), önmagának mindenképp.

De végső és nemes célom az, hogy olyan műveket ismertessek meg, olvastassak újra, hallgattassak meg minél több emberrel, melyek

• mindannyiunkban meglévő érzéseket mozgatnak meg,
• a társadalmi egyenlőség kialakulásának irányába mozdítanak,
• abban segítenek, hogy megláthassuk, problémáinkkal nem vagyunk egyedül,
• a tolerancia, egymás elfogadása iránt tesznek nyitottá,
• felszabadítanak olyan érzéseket bennünk, melyeket szeretünk elnyomni, hogy egyszer csak kitörésükkel iszonyú rombolást vigyenek véghez.

(A felsorolást szokásom szerint még biztosan bővítem.)

Jónéhány nappal ezelőtt el is kezdtem Pilinszky János Gizgaz című költeményével, valamint Szabó Lőrinc Árnyék a szélben című vers részletével.

Hát lássuk, mennyire vagyunk nyitottak és érzékenyek. Ezt amolyan művészeti közérzékenyítésnek szánom. Hátha sikerül megszerettetni minél több emberrel a verseket, szépirodalmi műveket, meg átadni a zene magával ragadó erejét. Talán így könnyebben megérthetjük önmagunkat, s általa a világot…

A Facebook Alkosd meg magad másképpen oldalán teszem közzé ezeket az alkotásokat.

Jó szórakozást, alámerülést – felbukkanást, és sok-sok felismerést kívánok általuk!

További gyermekvállalást ösztönző, kevéssé tudományos, ámde szatirikus iromány

Arra gondoltam, hogy éjszakai levezetésként összegzem a mai napomat. Röviden, excell-táblázat nélkül leírom, hogy háromgyerekeséknél milyen egy majdhogynem tipikusnak mondható májusi nap. Az fontos, hogy májusi, mert ebben a hónapban az őrület határát súrolom előző évi tapasztalataim alapján. Mindenféle napirend megborul a különböző ünnepségek, fellépések, próbák, versenyek, vizsgák, dolgozatok, kirándulások, bulik miatt. Az idén azonban már nagy rutinnal és lazasággal vágtam neki a kihívásoknak. ÉS! Már május 10-e van. 21 nap, és vége lesz a májusnak!

Szóval:

5.50 – Kész vagyok! felkiáltás hallik a toalettről, természetesen jól megszokott dallammal (megnéztem a zongorán most gyorsan: dó – lá – fá). Megyek. Megjegyzem, még nem csörgött az óra, nem ittam kávét, a vérnyomásom 50/30.

6.00 – Kávékészítés. 3 in 1 kávét iszok évek óta. Erre van erőm… Finom és összetevőkben gazdag. Hogy minden bekerüljön a szervezetembe, mert én is fontos vagyok.

6.05 – 7.15 Mosd már a fogad, öltözködj, nem, nem boríthatod ki a duplót, mindent bepakoltál?, a házi kész?, szedd össze azt a sok  hajat a fürdőszobában – ezt mondjuk 50-szeres ismétlésszámmal. (Amolyan edzés jelleggel.) Közben a második kávét iszom, mert még mindig fontos vagyok magamnak.

7.15 – A lányok elindulnak kettesben az iskolába. Ez a harmadik ilyen alkalom. Azon tipródok, hogy vajon lopakodjak-e utánuk. De nem! Az önállóságra nevelés fontos. Megbízhatóak. Jó környéken lakunk. – Ezt is mondjuk 50-szeres ismétlésszámmal, de természetesen csak magunkban.

7.15 – 8.15 – Le fogom késni az ovis kirándulást! Mikor indulunk? – ezt hallgatom Somikámtól. Ismétlésszám: ameddig az agyizmaid bírják.

8.30 – 13.00 – Viszonylagos nyugalom. Pszichológushoz megyek, mert mint írtam, remekül vagyok. Bevásárlás. Meglepi-vacsi készítés, némi szellemi tevékenység, enyhe porszívózás.

13.15 – Indulás a nagylányommal a matekversenyre. De hoppá! Ünneplőruhában kell menni. Na, akkor nyomás haza. Az utazás körülményeit nem írom le, hátha rendőrök is olvassák…

14.00 – Matekverseny megnyitója kezdetét veszi, ünneplőben. De közben kiderül, hogy 60 perc áll rendelkezésükre a feladatok megoldásához. Ja, akkor ne dumáljunk annyit, tanár néni kérem, 15.30-kor már kilométerekkel arrébb van jelenésem.

15.21 – Indulás Somáért. Ismét a gyomorfekély első tüneteit észlelem. Azt hittem, háromkor vége lesz a versenynek. Most azon izgulok, hogy vajon az én gyerekem lesz-e az egyetlen, akiért nem értek oda akkora, amikor a busz begördült az ovi elé. (Ugye, most van először ilyen kiránduláson. Tehát az imprintinget megkapja.) Itt utazási körülményeinket a fenti okok miatt szintén nem taglalom.

15.29 – Még nem érkeztek meg az ovisok. Szuper!

15.45 – Még nem érkeztek meg az ovisok. Úristen! El fogunk késni Virág Anyák napi műsoráról…

15.50 – 16.20 – Gyenge hiszti a fáradságtól, izgalmaktól. A gyerek maradék szendvicsét tömöm magamba – remélem, nem lesz tőle hasmenésem. Mély-légzés gyakorlása, mindfullness, imádok anya lenni-érzés felébresztése önmagamban.

16.30 – Elérzékenyülés, sírás, meghatódás, büszkeség. Köszönöm Virágom! Indulhattok haza vacsizni, fürdeni, tanulni…

17.30 – Szülői értekezlet. Tegnap is ugyanezeket a dátumokat írtam le a másik szülőin. De a megjelenés a gyerekemmel való törődés kifejezését jelenti…

19.00 – 19.45 – Miért nem vagytok még kész a fürdéssel? Megmostad már a fogad? A hajakat szedd össze a fürdőszobában! Bepakoltatok mindent holnapra? Na, most miért van a környezet cucc a táskában, amikor az nem lesz holnap, és miért nincs a matek bent? – Most rajzolok. (Ennyit az általam nagyra tartott kiskamasz korról.) Kicsi hiszti, hogy miért nem hosszabb mesét olvasok, miért pont azt a mesét olvasom, miért nem a mittudoménmelyikgyerekem kezét fogom. Ismétlésszám itt is 50 körüli.

20.00 – Megiszom a mai ötödik kávémat. Nyugodtan! És kiventillálom magam most, itt nektek.

Szóval az aktuális kormányok családpolitikája mit sem ér… Itt a lényeg. A megfelelő verbális ismétlésszám, a szabályok betartására törekvés, de azok folyamatos felrúgására való hajlandóság, egyik tudatállapotból a másikba való gyors átállásra való képesség, érzelmi és hangulati ingadozásaink mérsékelt kezelése – a dinamika miatt fontos ennek némi amplitúdót hagyni. Ennyi kell, meg a havi 25 ezer forint GYES, amiből kétszer is el tudsz menni pszichológushoz egy hónapban. Kell-e ennél több egy nőnek?!

Ez nem egy tartalmas írásom, de mindenképp ösztönzőleg hat azokra, akik azon gondolkodnak, vállaljanak-e még, még, még, még és még gyereket.

01.00 – Gondolom majd egyszer csak lefekszem. Ha nem találok még valami jobb elfoglaltságot…